Családi levéltár egy első világháború előtti esküvői képben

Szöveg: dr. Laura Pop, a Néprajzi és Népművészeti Osztály kutatója

2015-ben a múzeum Néprajzi és Népművészeti Osztálya egy alsóbúni esküvői képpel gazdagodott, amely dátuma, valamint a fényképet kísérő koszorú és menyasszonyi fátyol miatt igen ritka szerzemény.

A fényképen a következő felirat olvasható: “Ioni Șuteu Ana Șuteu 1918-ban”. A képet egy 2011-ben végzett terepkutatás során fedezték fel, az AFCN által finanszírozott és a Maros Megyei Tanács által társfinanszírozott Egy évszázad helytörténete képekben című kulturális projekt keretében.

A Lidia Aldeával és Gelu Aldeával, a festményen látható menyasszony és vőlegény dédunokájával folytatott beszélgetések nyomán sikerült többet megtudni a párról. Ana (Anica) Șuteu, született Țifrea, 1889. július 27-én és meghalt 1988. október 23-án, Șuteu Ioan, a Vilié, született 1889-ben, a sírkő felirata szerint az első világháborúban, valószínűleg 1918-ban halt meg. Az első világháború idején Anica Șuteu egy szomszédjával kiment a galíciai frontra, hogy hazahozza sebesült férjét. Hazatérése után Ioan még egy hetet élt, Anica Șuteu pedig fiatalon megözvegyült 4 gyermekkel: Maria (1910-ben született, 18 évesen meghalt), Ana (1936-ban halt meg), Traian (1939-ben halt meg) és Eusebia (1917–2015). Anica Șuteu testvérének, Țifrea Mihailnak (1892–1992) 3 gyermeke közül egyik sem hagyott utódokat.

A fénykép felirata alapján azt feltételeztük, hogy a pár 1918 körül házasodott össze, és a leszármazottak szerint a fénykép az esküvő után néhány évvel készült. A levéltári forrásokból azonban kiderült házasságkötésük pontos dátuma, amely jóval az első világháború kitörése előtt történt.

Az Országos Levéltár Maros megyei szolgálatánál végzett kutatás során megtaláltuk mindkettőjük születési dátumát: Șuteu Ioan, Vilié 1889. július 18-án, Șuteu Anica, született Țifrea pedig 1889. július 27-én született a felsőbúni keresztelési anyakönyv szerint. Házasságkötésüket 1909. május 18-án jegyezték be a felsőbúni házassági anyakönyvbe. A kép a család leszármazottai szerint később készült, valószínűleg 1910–1911 körül, miután megszületett első gyermekük.

Senki nem tudja, hogy miért az 1918-as évet jegyezték a képre, de feltételezhető, hogy amikor a férje 1918-ban meghalt, Anica Șuteu minden dokumentumot a fénykép mögött helyezett el, és ezért írtak 1918-at rá. 2011-ben, amikor először látogattuk meg a családot, Anica lánya, Eusebia még élt, és a menye, Aldea Lidia elmondta, hogy ágyából egész nap a szüleiről készült képet nézte.

A Busuioc în cornu mesii… Házasságkötési szokások a Küküllő mentén című időszaki kiállítás előkészítésekor az esküvői képet restaurálásra küldtük a Maros Megyei Múzeum Műtárgyvédelmi Osztályának munkatársaihoz, különösen azért, mert a kiállításra szerettük volna elkészíteni a koszorú másolatát.

A kép felnyitásakor a Műtárgyvédelmi osztály munkatársai – nagy meglepetésükre  -számos régi dokumentumot találtak benne, többek között:

– közjegyző által 1900-ban Țifrea Mihai (Czifra Mihailla) és Țifrea Ilie (Czifra Ilie) részére magyar nyelven írt örökösödési okirat;

– Țifrea Mihail (Czifra Mihály) névre szóló, 1913. október 9-én kelt, magyar nyelvű adófizetési bizonylat; a bizonylatból kiderül, hogy az adót Erzsébetvárosban fizették, mivel a falu akkoriban Erzsébetvároshoz tartozott;

– egy 1872. február 8-i román nyelvű egyházi szerződés Nagybún és Kisbún egyházai között;

– egy levéltöredék, amelyet Anica testvérének, a hadseregben, valószínűleg a fronton szolgáló Luță-nak írt;

– a frontra küldendő levelek és csomagok összeállításához szükséges tudnivalókat tartalmazó könyv;

– kézzel kivágott magyar nyelvű újságcikkek.

Figyelembe véve a festményben található dokumentumok tartalmát és Anicai Șuteu leánykori nevét, arra a következtetésre jutottunk, hogy ezek a dokumentumok az édesapja, Mihail Țifrea tulajdonában voltak, és valószínűleg 1918-ban, férje halála után kerültek a kép mögé. Az egyházi szerződés helye a családi iratok között tisztázatlan, mivel az irat tartalmából úgy tűnik, hogy a gondnokok feladata volt a szerződés továbbítása. A búni fatemplom egyik zsindelyén talált, 1884-ből származó felirat (amelynek reprodukcióját Traian Sabău tanár közölte falumonográfiájában) Mihail Țifreát a búni templom gondnokaként említi, megtaláltuk tehát a magyarázatot az egyházi dokumentum jelenlétére a családi dokumentumok között.

A kép mögé rejtett családi dokumentumok a családtagok számára is meglepetésként szolgáltak, hiszen létezésükről senki sem tudott. Számunkra kellemes meglepetés volt, mert amellett, hogy az ilyen esküvői koszorút tartalmazó képek nagyon ritkák, a benne talált dokumentumok révén többet tudhatunk meg egy Maros megyei faluban élő román családról, amely az első világháború előtt meglehetősen gazdag volt. A festmény nyomában járva megismertük Kisbún és Nagybún hagyományos esküvői szokásait is, sőt, egy figyelemre méltó néprajzi gyűjteménnyel rendelkező falumúzeumot is felfedeztünk.

Munkatársaink segítségével, akiknek rövid idő alatt sikerült a képet restaurálni, a Múzeumok Éjszakája 2022 rendezvény keretében Busuioc în cornu mesii… Házasságkötési szokások a Küküllő mentén címmel kiállítást rendeztünk, amelyen kiállítottuk az esküvői képet és a talált dokumentumokat.