A különféle események, rendezvények résztvevőinek, szervezőinek fényképen való megörökítése mindig fontos pillanatnak számított. A múzeum gyűjteményébe is viszonylag sok csoportkép került be, hiszen már az 1800-as évek második felétől divatos (s szinte kötelező) programpont volt a fotózkodás. A csoportképekre általánosan jellemző, hogy kevéséb érdekesek a mai szemlélőnek: keveset tudunk azokról a személyekről, akik szerepelnek rajta, és sokszor még az eseményre sincs utalás. Ugyanakkor sablonos beállításokat követnek, vizuálisan is egyformák.

Ám vannak olyan esetek, amikor egészen különleges történetet tárhatnak fel az ilyen típusú fényképek. Így volt ez azzal a két csoportképpel is, amelyet 1969-ben vásárolt meg a múzeum több más fényképpel és irattal együtt Halász Boriskától. A képek hátlapjára feltüntették, hogy milyen alkalomból készültek, s néhány személy nevét is feljegyezték. A felvételek Auguste-Henri Forel, vagy ahogyan a korban nevezték, Forel Ágost 1910. márciusi látogatását örökítették meg. Utánanézve a résztvevőknek pedig kiderült, hogy a századfordulón Marosvásárhelyen mi volt a közös a svájci pszichiáterben, a költőnőben, a franciatanárban és a szocialista eszméket valló tisztviselőben. Mind antialkoholisták voltak.

Az 1800-as évek második felében világszerte megerősödtek az alkoholellenes csoportok. Magyarországon két fő vonulata volt a mozgalomnak: az egyik az 1901-ben alapított Országos Magyar Alkoholellenes Egyesület, a másik pedig a Good Templar antialkoholista mozgalom. Az utóbbi az Egyesült Amerikai Államokból indult, s a szabadkőműves páholyok mintájára szerveződött. A rendből 1906-ban, Forel vezetésével kivált egy csoport, s ők lettek azok, akik megalapították a Független Good Templar Rendet. Az alapító ülésen magyarországi és romániai absztinensek is részt vettek. Marosvásárhelyen négy évre rá, 1910 áprilisában alakult meg az első páholyuk, amelynek vezetésével Stein Fülöpöt bízták meg.

A szervezkedés bizonyosan már korábban elkezdődött, hiszen egy hónappal előtte, március 10-én tartott előadást a városban Forel. A svájci tudós magyarországi körúton volt, s Vásárhelyre Bucherné Szász Piroska meghívására érkezett. Az orvos-egylet már a vasútállomáson várta, s onnan a központba kísérték. Forel az előadását a Transzilvánia szállóban tartotta, s megérkezésekor a munkások nagyobb tömege már összegyűlt üdvözlésére. A majdnem három órás felolvasásán beszélt az öröklődés kérdéséről, Ernst Haeckel elméleteiről, s természetesen az alkohol romboló hatásairól is.

A lapokból ennél több nem derül ki, de a későbbi hírekből körvonalazható, hogy ki is volt a helyi alkoholellenes mozgalom fő ügyvivője: a már említett Bucherné Szász Piroska. A helyi szervezet mellett az országos Good Templar rendben is szerepet vállalt, így a mozgalom magyarországi fennállásának tízéves évfordulója alkalmából szervezett eseményen ő mutatta be működésük történetét. A frissebb kutatásokban, cikkekben elenyésző adatokat találunk Szász Piroskáról, általában annyit említenek meg róla, hogy költő volt, s írásait Ady is megdicsérte. Ám a korszakban ő és családja is a vásárhelyi elithez – vagy ahogyan akkor nevezték, az előkelő körökhöz – tartozott: nagyapja, Szolga Miklós országgyűlési képviselő és író volt, apja, Szász Dénes pedig kúriai bíró.

Piroska kétszer házasodott, első férje a jómódú kereskedő, Bucher Lajos volt. Eljegyzésüket 1890 szeptemberében tartották, a helyi, a kolozsvári és a budapesti lapok is beszámoltak róla. Esküvőjük következő év májusában volt a főtéri plébániatemplomban, s a díszes vendégséget a Transzilvánia szállóban fogadták. Házasságukból minden valószínűség szerint két gyerek született. A csoportképen, amelyen Forel és az őt fogadók szűkebb köre látható, feltűnik a jobb szélen egy fiatal fiú, a hátlapra írt nevek alapján pedig ő lehet B. Lajoska, azaz ifjabb Bucher Lajos (az 1920-as évektől kezdődően vívóversenyeken tűnik fel a neve). A Székely Nemzet Házasság c. rovatában találunk utalást a lányukra: 1917 augusztusában kötött házasságot Bucher Piroska (megjegyzik, hogy Bucher Lajos nagykereskedő bájos lánya) és Gergely József, banktisztviselő.

Szász Piroska versei az 1900-as évek elejétől rendszeresen jelentek meg helyi és fővárosi lapokban, és többször tartott felolvasásokat is ebben az időszakban. Ezek pedig nemcsak irodalmi jellegűek voltak, hanem a népnevelő szándék is feltűnik: a Munkásotthonban Ismerd meg tenmagad címmel tartott bemutatót. Piroska 1917-ben vált el férjétől, s kevéssel ezután házasodott össze Mikes Lajos újságíróval. Erről Fekete Andor ügyvéd visszaemlékezéseibenolvashatunk. Írásában utal a költőnő személyiségére is – intelligens és tehetséges volt, de „egzaltált idegzetű” és kiszámíthatatlan, ez a tébolyultsága pedig 1918-ban öngyilkossághoz vezetett. Fontos megjegyezni, hogy a korabeli leírásokban nem találunk róla hasonlóan szélsőséges jellemzést, ezért érdemes kritikusan viszonyulni a Fekete által leírtakhoz. Inkább úgy tűnik, hogy Piroska egy elkötelezett, véleményét, nézeteit publikusan is vállaló nő lehetett. Igaz, ezek a nézetek, főként az alkoholfogyasztást érintők, radikálisnak hathattak.

A korszak antialkoholista mozgalmainak szélsőséges nézeteket valló tagjai teljes absztinenciát követeltek, míg a többiek ennél kissé megengedőbbek voltak, s úgy gondolták, hogy kis mennyiségben néha szabad szeszes italt fogyasztani. Hasonló vitára a marosvásárhelyi mozgalomban is sor került, de végül nem követelték meg a tagoktól a teljes absztinenciát. A döntés mögött az állt, hogy így többeket meggyőzhettek a mozgalom fontosságáról, amelynek egyébként országos szinten a fő követelése az volt, hogy a választások napján zárják be a kocsmákat és ne árusítsanak szeszes italokat. Célkitűzéseiknek több fórumon is hangot adtak: előadásokat tartottak munkásotthonokban, iskolákban stb., újságcikkeket közöltek, valamint 1911-ben Vásárhelyen alkoholmentes éttermet is nyitottak. Ezeken kívül nagy tömegek megszólítására alkalmas rendezvényt is szerveztek: Nagyernyén ugyanebben az évben körülbelül 800 résztvevős népgyűlést tartottak. Következő évben, 1912-ben megalakult a városban a harmadik Good Templar páholy, az antialkoholista jogászoké. Ugyanekkor kezdte bejárni a környék falvait Németh János nyugalmazott színész is, aki az általa írt és rendezett előadásban az alkohol hatásait mutatta be, kigúnyolva a szeszes ital függősége okozta helyzeteket. A lapok előadásának sikeréről számoltak be, azt is kiemelve, hogy még a románság is látogatta ezeket, a pópák tiltása ellenére. Németh egyszemélyes showműsorával éveken keresztül járta az országot, fellépéseiről még a külföldi lapok is írtak.

Mindezen próbálkozások valós hatásairól azonban már nem találunk beszámolókat, azonban azt mindenképp pozitív hozadékként könyvelhették el, hogy az 1920-as évekre már inkább bort fogyasztottak, s csökkent a pálinkaivás.

Források:

Levendel László: Az ivási szokások alakulása a változó társadalomban. IN: Társadalmi Szemle. 1992, 6. sz.

Szász Piroska hagyatéka, avagy Szabó Lőrinc Vásárhelyen – https://nepujsag.ro/articles/szasz-piroska-hagyateka-avagy-szabo-lorinc-vasarhelyen

Újságok, napilapok: Székely Lapok, Székely Napló, Közérdek, Ellenőr

Pillanatképek a Múzeum fototékájából // Szöveg és képválogatás: Újvári Dorottya, a Maros Megyei Múzeum Történeti Osztályának muzeológusa