A Maros Megyei Múzeum és a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal által fenntartott Haáz Rezső múzeum közösen nyitja meg a Vándornépek a Felső Maros mentén. Népvándorláskori temetkezések a Nagyernye–Koronka terelőút nyomvonalán című kiállítást a Haáz Rezső Múzeum Bethlen utca 2-6 szám alatti székhelyén. A megnyitóra 2021. október 14-én 18:00 órától kerül sor.
*
A múzeumról
A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum az Erdély délkeleti részén elterülő Székelyföld központi részének, az egykori Udvarhelyszék néprajzi, helytörténeti, képzőművészeti és természetrajzi múzeuma.
A jelenlegi közigazgatási beosztás szerint gyűjtőterülete Hargita megye nyugati részeit, vagyis a két Homoród, a Nagy- és Kisküküllő felső folyása menti területeket foglalja magába. E terület lakosságát a székelység képezi, amely a magyar nemzet legkeletibb csoportja (a csángókkal együtt). A nemzetiségi szempontból mozaikszerű összetételű Erdélyben is megmaradt tiszta magyar területnek.
A Vándornépek a Felső Maros mentén. Népvándorláskori temetkezések a Nagyernye–Koronka terelőút nyomvonalán című kiállításról
- Gepida kori temetkezés
A Nagyernye határában fekvő Köleskert nevű dűlőn, a Terebics patak első teraszán, a Marosvásárhelyt elkerülő gyorsforgalmi út nyomvonalán több települést (újkőkori és kora vaskori) és két temetőt (kora vaskori és népvándorláskori) tártak fel a régészek. A legjelentősebb leletegyüttest a népvándorláskori (Kr.u. 5. sz.) temető 73 sírja képezi. Bár szinte az összes sírt kevéssel a temetés után kirabolták, a mellékletek között számos ezüst-, üveg-és borostyán ékszer, fegyverek, használati tárgyak és edények kerültek elő.
A nagyernyei Köleskertben feltárt népvándorlás kori temetőben mindössze egy olyan sír – a Cx.124-es objektum – került elő, melyet nem raboltak ki. A K–Ny irányú2,50 × 0,95 m-es, négyszögletes sírgödör sarkai lekerekítettek voltak. 0,12 m mélyen, a sírgödör DNy-i sar-kában egy kancsó került elő. A csontváz 0,57 m mélyen volt. A nyakat piros, zöld és fekete gyöngyökből álló füzér övezte, a vállon két kengyelfibula feküdt. A fibulákon szervesanyag maradványok is voltak. A mellen, akulcscsont közelében egy kb. 10 cm-es ezüsttű kerültelő. Jobb oldalán, az alsó bordák közelében vaskés volt,bal oldalán pedig két borostyán- és egy üveggyöngy. A has és medence táján két borostyán- és egy üveggyöngy, valamint egy ezüstcsat került elő. A jobb könyök közelében egy orsógomb volt, a bal alkarnál pedig három borostyán- és egy üveggyöngy, ezüst lemez töredékek és egy ezüst karkötő. Mindkét kezén ezüst karkötőt viselt. A medence bal oldalán egy kis táskában csontfésű volt elhelyezve, a táska száját két gyöngy zárta. A két lábszáron és a bal bokánál egy-egy ezüst csat került elő. A sír déli és északi felén egy-egy 10 cm széles padka volt megfigyelhető.
- Hun kori temetkezés
Maroszentgyörgy község határában, a marosvásárhelyi elterelőút leletmentő munkálatai során napvilágra került egy késő római település, egy a császárkor és a Marosszentanna–Csernyahov kultúra átmeneti időszakára keltezhető temetkezés, és két az 5. század közepére –harmadik negyedére keltezhető sír. A legjelentősebb lelet az M1. számú temetkezés.
Az M1. (Cx41) számú ovális alakú, észak–dél tájolású sírgödör egy korábbi ház padlóján körvonalazódott, méretei 2,20 × 1,40 m. A sír oldalfalai egyenesek, helyenként enyhén ferdék, alja egyenes. A csontváz kinyújtott helyzetben, a hátán feküdt, a koponya észak felé volt irányítva. A vázat a has tájékán bolygatták, melynek következtében néhány csont másodlagos helyzetbe került, a jobb kar pedig hiányzott.
A sír nyugati részén, a csontváz felett egy ló koponyája és végtagcsontjai figyelhetők meg, amely részleges lovastemetkezésre enged következtetni.
A sírgödör északi végében, 1,5 m mélységben, a koponya felett egy szürke korsó állt, melynek falán és peremén geometrikus mintájú, besimított díszítéstalálható, szalagfülén pedig hullámvonal fut végig.
A korsó peremére zöldes színű üvegpohárt fektettek. A koponya jobb oldalán, a váll közelében egy félkörös fogójú, bronz szegecsekkel összefogott, tokos agancsfésűt találtak. A bal láb mellett egy nagyon rossz megtartású vaskés vagy fegyver maradványa került elő. A jobb térd belső oldalán egy aranyveret helyezkedett el. Úgy a temetkezésiszokások (észak–déli tájolás, lovastemetkezés), mint a sírmellékletek alapján a sír az 5. század közepére –harmadik negyedére, azaza hun korba vagy az ezt közvetlenül követő időszakrakeltezhető. Erdélyből, különösen a Maros középső és felső folyásának vidékéről csupán néhány temetkezés ismert ebből a korszakból, így a marosszentgyörgyi leleteknek igen nagy az értékük .
A Gál Szilárd Sándor által végzett antropológiai vizsgálatok alapján a sírba egy europo-mongoloid vonásokkal rendelkező, 20–25 évközötti, 171,5 cm magas férfit temettek el. A koponya mesterségesen torzított volt. Ez a szokás elterjedt volt a hun korban és az ezt követőidőszakban.
A csontokból kivont DNS minták elemzését a Szegedi Tudományegyetem Biológiai Központjában Török Tibor és Neparáczki Endre végezték el. Mind az apai, mind az anyai ági felmenők esetén a Közép- és belső ázsiai eredet valószínűsíthető. Mindez megerősíteni látszik az antropológiai vizsgálatok eredményét.
Az archeozoológiai elemzést Kelemen Imola, a Csíki Székely Múzeum munkatársa végezte. A ló egy középtermetű (134,1cm magas), felnőtt (13 évfeletti) mén. Vékony csontozatú ló, amelyet intenzíven lovaglásra használtak.
- Pythos-temetkezés
Az M2 számú sír ún. Pythos-temetkezés (edénybentemetkezés). Az újszülött (kb. 6 hónapos) gyermek maradványai egy kisméretű temetkezési edényben feküdtek, amelyet védelmi céllal egy másodlagosan felhasznált római tárolóedény darabjaival fedtek le. A tárolóedény felületét helyenként agyagréteggel vonták be.
- A hun kori harcos arcrekonstrukciója