Ion Vlasiu. A háború szellemei. Egy remekmű megmentése

Kurátor: Dorel David Morar

A kiállítás koordinátora: Cora Fodor

Megnyitó: 2023. szeptember 22., péntek, 18.00 óra

Helyszín: Art Nouveau Galéria (Kultúrpalota, George Enescu u. 2.)

Látogatható: 2023. szeptember 22. – október 4. között

Nyitvatartás: kedd–péntek: 10.00–15.00 / szombat, vasárnap: 10.00–13.00 / Hétfőn zárva. A belépés ingyenes.

A Maros Megyei Múzeum Művészeti Osztálya 2023. szeptember 22-től október 4-ig kiállítást szervez a Kultúrpalota Art Nouveau Galériájában. A kiállítás középpontjában a múzeum munkatársa által megmentett remekmű, Ion Vlasiu A háború szellemei című alkotása áll.

A kiállításon bemutatják a Ion Vlasiu. A háború szellemei. Egy remekmű megmentése című brosúrát is, melynek szövege és képei érzékeltetik A háború szellemeinek születési körülményeit, de tartalmaz naplótöredékeket is, és végigköveti a mű történetét, pusztulását, majd Dorel David Morar szobrászművész restaurálásával történő megmentését, több művész vallomását, válogatott bibliográfiát és a művész életrajzi adatait.

Ugyancsak a kiállítás megnyitója alkalmából mutatják be a Lokalizmus és európaiság az erdélyi művészetben 1918 után című kiadványt, amely a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, a Ion Vlasiu-Galéria (1908–1997) megnyitója alkalmából rendezett konferencia eredménye. A téma bukaresti, kolozsvári, nagyszebeni, besztercei és marosvásárhelyi szaktekintélyei, professzorok, kutatók, művészettörténészek, kritikusok és művészek tanulmányait és kutatásait tartalmazza. A tanulmányok Ion Vlasiu személyiségét, a nemzeti kultúrára gyakorolt hatását, más neves kulturális személyiségekkel a két világháború között és a háború után ápolt kapcsolatának kérdését, de munkásságának történelmi és társadalmi kontextusát, sajátos erdélyi, ugyanakkor nemzeti identitását, valamint az európai környezet hatásainak azonnali vagy késedelmes érzékelését tárgyalják.

***

Ion Vlasiu (1908–1997) a Maros vidékén (Lekencén) született, Marosvásárhelyen, majd Kolozsváron járt iskolába, 1940 után pedig végleg Bukarestben telepedett le, itt érte el a művészi érettséget. A természet és a Maros-völgyi táj szépségei iránti vágyból fakadt elhatározása, hogy az 1970-es években nyári műtermét Dédabisztrán alakítsa ki, azon a helyen, amelyet már jóval korábban, az 1950-es években felfedezett. Itt, a műterem-ház kertjében, a természettel összhangban tervezett műveivel egy „mitikus teret”, az áhított „földi paradicsomot” teremtette meg. Ebben a környezetben született meg a Háború szellemei című alkotása, amely a népművészet átdolgozása szemantikai töltettel felruházott művészetté. A hely természeti formái egyszerre inspirálták, provokálták, bosszantották és csábították, ugyanakkor megihlette az ember által teremtett formák (esetünkben a madárijesztők) leleményessége, kifejezőereje és törékenysége is. A két jelenséget olykor összekapcsolva, több változatban is ragozta a szellemek témáját. Különböző jelentéstartalmakkal, mély rétegekkel felruházva éppúgy megjelennek rajzain, mint festészetében és szobrászatában. Naplóit böngészve megtudjuk, hogy a madárijesztő „groteszk fantázia, amelyben a félelem a humor jó testvére”, hogy a természet szellemei „számára az őszi szél és eső végzetes”, és hogy a Háború szellemeinek „kiindulópontja a madárijesztők”. Szintén rájuk utal, amikor azt mondja: „Kevés az, amit egy másik szintre, egy olyan esztétikára át tudtam ültetni, amelyben mindazok az erők és szellemek jelen vannak, amelyekkel az ember évezredek óta küzd, és nem adja fel. […] Azt hiszem, sikerült a madárijesztő populáris esztétikáját jelentős művé emelnem. Ez A háború szellemei című alkotás. A parasztok még kifejezőbbre keresztelték: A háború kutyái. […] Nem tudom, mikor és hol debütál ez a munka, és azt sem, hogy milyen visszhangja lesz. Egy mű visszhangját nem tudjuk megjósolni, de éppen ebből a kétségből fakad a művész és a közönség közötti feszültség.”

Az alkotás útvonalát nehéz meghatározni. Az 1968 és 1976 között készített munka kétszer került a nyilvánosság elé: először 1976-ban a Velencei Biennále román pavilonjában, másodszor pedig 1984-ben, a bukaresti Dalles teremben, egy átfogó retrospektív, vagy Virgil Mocanu műkritikus szavaival élve totális kiállításon.

E két megjelenés után hosszú és méltatlan szünet következett. Ez idő alatt a művész dédabisztrai (Maros megye) műhelyének a raktárában volt félretéve, de állapota annyira leromlott, hogy kiállíthatatlanná vált. Ez tehát harmadik nyilvános kiállítása, aggasztóan időszerű kontextusban.

—

Szervező: Maros Megyei Múzeum – Művészeti Osztály

Partnerek: Ion Vlasiu Szakközépiskola, Marosvásárhelyi Képzőművészek Egyesülete, Atrium Musei Egyesület, Villa Vinèa Pincészet, Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala

Médiapartnerek: AGERPRES, Duna TV, Erdély FM, Erdély TV, Evenimente muzeale.ro, Invie Tradiția, Kultura.hu, Krónika.ro, Marosvásárhely Rádió Románia, Maszol.ro, Modernism.ro, Népújság, PROPAGARTA, Punctul.ro, Rádió GaGa, Radio Târgu Mureș, Radio România Actualități, Székelyhon, TVR, Visit Mures, Zi de Zi