Mit jelent ötven év egy Kolozsvártól nagyjából ezer kilométerre fekvő észak-lengyel kikötőváros
arculatában? Mit örökíthetett meg abból a hetvenes évek Romániájából érkező fiatal fotográfus
néhány nap alatt – és mi változott fél évszázad után?
Nem mindennapi időutazásra hív a GDAŃSK50. Szentes Lajos (1944–2002) csíkszeredai fotográfus
1974-ben járt Gdańskban, rövid útját egy tekercs fekete-fehér Fortepan negatív film és anekdoták
őrzik. Ötven évvel később fia, Szentes Zágon precíz fotórekonstrukcióin éled újra a város: összesen
huszonhárom kép találta meg mai párját ugyanabból a szögből, ugyanolyan 50 milliméteres
fókusztávolságú objektívvel, de ezúttal digitális képalkotási technikával.
A fotókiállítás ősbemutatója Kolozsváron volt 2024-ben, majd ezt követően 2025-ben Debrecenben
és Csíkszeredában is bemutatásra került, az idei év elején Bukarestbe, majd utána Gdańskba is
eljutott a tárlat. A második gdański út alkalmával sikerült a jelenlegi projekthez egy nehezen
megközelíthető helyen fotózni – ami az első alkalommal akadályba ütközött – és így egy újabb
képpárral huszonnégyre bővült a jelenleg látható tárlat anyaga.

Szentes Zágon Kolozsváron élő fotográfus, tervezőgrafikus, a Kolozsvári Képzőművészeti Egyetem
(UAD) fotó szakán diplomázott 2002-ben, majd tanulmányait az akkor még Magyar Iparművészeti
Egyetem (MOME) DLA hallgatójaként folytatta két éven át. Az UAP (Romániai Képzőművészek
Szövetsége), a BMC (Barabás Miklós Céh) tagja, 2023–2026 között a Magyar Művészeti Akadémia
ösztöndíjasa. Számos csoportos és egyéni kiállításon láthattuk munkáit, fotóit,