A tárlat a 20. század második felében készült fényképekkel idézi meg és tárja fel Erdély
vizuális emlékezetét, az emberek, a helyszínek és a folyamatosan változó világ történeteit.
„Én nem művész, hanem fotográfus vagyok” – vallja Bálint Zsigmond, aki számára a
fényképezés elsősorban az emberi történetek megfigyelésének, dokumentálásának és
megőrzésének eszköze. Ez a hitvallás egész életművét áthatja: az utcák mindennapjait
megörökítő felvételektől és az utazásai során készített képektől kezdve a vidéki közösségek
életének dokumentálásán át egészen a művészportrékig.
Az 1937. október 21-én Marosvásárhelyen született Bálint Zsigmond már tinédzserként
kapcsolatba került a fotográfiával. Évtizedeken keresztül aktív szerepet vállalt a város fotós
közösségének életében: 1969-től a marosvásárhelyi fotóklub titkáraként tevékenykedett,
1992 és 2002 között pedig az egyesület elnöki tisztségét töltötte be. Munkásságának egyik
meghatározó területe a néprajzi fotográfia, amelynek révén a vidéki közösségek
mindennapjait, a népviseleteket, a helyi szokásokat és a falusi élet átalakulását örökítette
meg.
A kiállítás Bálint Zsigmond alkotói pályájának legfontosabb állomásait mutatja be: a
fiatalkorában készített felvételeket, az utazásai során megörökített városi látképeket, a
néprajzi fotográfia területén végzett dokumentációs munkáját, valamint művészekről
készített portréit. A tárlat különleges részét képezik az 1970-es évek közepén, a Gyimesek
vidékén készült fényképei. A kiállítás egyik egysége Marosvásárhelyhez és a múzeumhoz
kötődő művészek portréit vonultatja fel, amelyeket az alkotók műveivel együtt tekinthet
meg a közönség.
A tárlat a Maros Megyei Múzeum történetében is mérföldkőnek számít, hiszen ez az
intézmény első olyan fotókiállítása, amely teljes egészében a múzeum saját
gyűjteményének anyagára épül.
Az intézmény 2022-ben vásárolta meg Bálint Zsigmond fotográfiai hagyatékát, amely több
ezer negatívot és digitális felvételt, fényképezőgépeket és különféle fotós kellékeket,
valamint szakkönyveket és szakfolyóiratokat foglal magában. A gyűjtemény megvétele
fontos lépés a múzeum fényképészeti anyagának gyarapításában, megőrzésében és
közkinccsé tételében.

A kiállított fényképek többsége 1989 előtt, analóg technikával, 35 mm-es, illetve 120-as
formátumú filmre készült. A digitális képek uralta jelenünkben a kiállítás a fényképre mint
kulturális örökségre és tárgyra irányítja rá a figyelmet, és a fotográfiai emlékek
megőrzésének és a következő generációk számára történő továbbadásának fontosságát
hangsúlyozza.
A kiállítás kurátora Újvári Dorottya művészettörténész, a tárlat 2027. április 18-ig
látogatható.