Vannak olyan kiegészítők, amelyek évszázadokon keresztül fontos részét képezték öltözködésünknek, azonban mára háttérbe szorultak. Ilyen például a kalap, hiszen sokáig normaszegésnek számított kalap nélkül kilépni az utcára. A különböző eseményekhez különböző kalapok illettek, és a fejfedők a társadalmi státuszról is sok mindent elárultak.

Főleg a hölgyek kalapdivatja gyakran változott, a 19. század végére pedig egyre több kalapszalon nyílt a városokban. Farkas Hermin, akinek lánykori és fiatal felnőttkori fényképét gyűjteményünkben őrizzük, marosvásárhelyi kalapkészítő volt. A Református kollégiumban végezte tanulmányait, a családja többi tagja mellett pedig ő is részt vett az Izraelita Jótékony Nőegylet munkájában. A korabeli lapokból pedig kiderül, hogy 1917-ben az Iskola utcai (ma Aurel Filimon) boltjába várta a hölgyeket, ahol nemcsak új, divatos kalapokat vásárolhattak, hanem Hermin vállalta a régi kalapok átalakítását, új díszek elkészítését is.