A Maros Megyei Múzeum – Művészeti Osztálya tisztelettel meghívja Önt a Remekművek. Andreescutól Ghenieig. Magángyűjtemény című kiállítás megnyitójára, amelyre 2023. május 10-én, szerdán 18.00 órai kezdettel kerül sor a marosvásárhelyi Kultúrpalotában.
Kurátor: Ioan Șulea festőművész, a Maros Megyei Múzeum Művészeti Osztályának vezetője
A megnyitón részt dr. Iulia Mesea, a nagyszebeni Brukenthal Nemzeti Múzeum művészettörténésze és muzeográfusa, valamint Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere.
***
A Maros Megyei Múzeum Művészeti Osztálya 2023. május 10. és július 30. között rendezi meg a Remekművek. Andreescutól Ghenieig. Magángyűjtemény című tárlatot. A román művészet nagy mestereinek remekműveit felsorakoztató kiállítás alkotásai egy nagyon jelentős marosvásárhelyi magángyűjteményből származnak.
Megcsodálhatóak a 19. század elismert művészeinek, valamint a 20. század eleji átmeneti időszak alkotóinak – Ioan Andreescu, Ștefan Luchian, Nicolae Vermont – a munkái, illetve a két világháború közötti időszak híres festőinek: Nicolae Tonitza, Gheorghe Petrașcu, Theodor Pallady vagy Jean Al. Steriadi képei. A térség sajátosságait pedig az erdélyi művészek, Hollósy Simon, Ziffer Sándor, Nagy Oszkár, Jándi Dávid, Aurel Ciupe, Ion Vlasiu, Eugen Gâscă, Hans Eder festményei közvetítik. Mindemellett erőteljesek Corneliu Baba és Alexandru Ciucurencu, a posztmodern iskola mestereinek művei. Hozzájuk csatlakoznak az új irányzatokat követő kortársak: Ion Alin Gheorghiu, Horia Bernea, Georgeta Năpăruș, Sorin Ilfoveanu, Ștefan Câlția, Mircea Suciu, Adrian Ghenie. A helyi színfoltról pedig a marosvásárhelyi művészek munkái gondoskodnak. Ez csak néhány kiemelés a vizuális utazás csúcspontjai közül, amely rövid, de nagyon tartalmas kitekintést nyújt a modern román művészetbe egészen a kortársakig. Így határozható meg a gyűjtő érdeklődésének fő iránya is.
A válogatást szolgáltató gyűjtemény sokszínű, mintegy 300 festményt, szobrot és grafikát tartalmaz. A különböző művészektől, különféle technikákkal készített és más-más alkotói korszakból származó alkotások között számos nagy értékű műtárgy van, sokuk rekord áron kelt el. Ugyanakkor tizenkilenc művet nemzeti kulturális örökségnek minősítettek, kilencet közülük pedig a kincs kategóriába soroltak. A több millió lejre becsült értékes kollekció a múzeumi gyűjteményekkel vetekszik.
A diszkrét marosvásárhelyi műgyűjtő most a Kultúrpalota galériáiban mutatja be városa közönségének a román művészet tagadhatatlan értékeit, amelyek ritkán láthatók nyilvánosan. Gyűjteményéből korábban négy kiállítást rendezett jelentős hazai és nemzetközi kulturális intézményekben: a Brukenthal Nemzeti Múzeumban (2013, 2016), a brassói Művészeti Múzeumban (2014) és a budapesti Román Kulturális Központban (2016).
Szeretettel várjuk július végéig a város értékes magángyűjteményének felfedezésére, a modern és kortárs román művészet remekműveinek megcsodálására a Kultúrpalota időszaki kiállítótereibe, keddtől péntekig, 9.00–18.00, szombaton és vasárnap, 9.00–16.00 óra között. Hétfőnként zárva. A belépőjegy ára 15 lej felnőtteknek, 7 lej nyugdíjasoknak, 3 lej diákoknak.
***
REMEKMŰVEK. ANDREESCUTÓL GHENIEIG. MAGÁNGYŰJTEMÉNY
Látogatható: 2023. május 11. – július 30.
Helyszín: Kultúrpalota, jobb szárny, II. emelet
Kurátor: Ioan Șulea, a Művészeti Osztály vezetője
A kiállítás koordinátora: Cora Fodor kutató, Maros Megyei Múzeum
Partnerek: ALM GRUP S.A., Atrium Musei Egyesület, Villa Vinèa Pincészet, Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala
Médiapartnerek: AGERPRES, Duna TV, Erdély FM, Erdély TV, Evenimente muzeale.ro, Invie Tradiția, Kultura.hu, Krónika.ro, Marosvásárhely Rádió Románia, Maszol.ro, Modernism.ro, Népújság, PROPAGARTA, Punctul.ro, Rádió GaGa, Radio Târgu Mureș, Radio România Actualități, Székelyhon, TVR, Visit Mures, Zi de Zi
Fókuszban a KINCS kategória remekei
Szöveg: dr. Cora Fodor, művészettörténész, a MESTERMŰVEK. ANDREESCUTÓL GHENIEIG. MAGÁNGYŰJTEMÉNY című kiállítás koordinátora
Ioan Andreescu (1850–1882), Kancsó mezei virágokkal, [1872–1878]
Ioan Andreescut egyetemessége, szintetizáló képessége és örökérvényűsége emeli a nagy román művészek galériájába. Élete mindössze 32 évre korlátozódott, de a valódi remekművek megalkotásának ez nem volt akadálya. Barbizoni élményei, a párizsi élet pezsgésével és az impresszionizmussal való érintkezése felerősítik tehetségét és szinte veleszületett modernségét.
Kedvelt témái egyszerűek. Szerény mindennapjainak közvetlen környezete, a megszokott tárgyak, bögrébe tett virágok, különböző évszakok tájai, külvárosok, szegényes kunyhók és olykor a portrék számos ürügyet szolgáltatnak a rajzi és festői megjelenítéshez. Alkotói pályafutása kezdeti szakaszának jellegzetes darabja a Kancsó mezei virágokkal. Ékes példája a szerény kifejezésmód iránti elköteleződésének, amely ugyanakkor finom költőiségét is kifejezi. Kivitelezési technikájában és értelmezésében már a kezdeti fázisban érezhető a modern és szintetizáló jelleg. Az egész kompozíció az anyag és az élénk hangsúlyokkal átszőtt komor színek közötti kapcsolatra összpontosít.
A mű a Bellu családnak és Radu Bogdan műkritikusnak, Andreescu legjelentősebb értelmezőjének gyűjteményében is megfordult, ezek tekintélye csak tovább növeli értékét.
A festményt a nemzeti kulturális örökség kincs kategóriájában tartják számon.
===
Ștefan Luchian (1868–1916), Pierrot, [1890 –1997]
Ștefan Luchian a modern román festészet aranyháromszögének része Grigorescu és Andreescu mellett. Sokrétű kifejezőképességgel rendelkező művész: festő, grafikus, irodalmár, zenész. Ő az, aki megnyitja a román művészet útjait egy újfajta megértés felé. Több fényt és ünnepet visz be a színek textúrájába, de nem hagyja figyelmen kívül a rajzot, amely keretet ad kompozícióinak. Megérti és befogadja az európai irányzatokat, de visszatér a román művészet gyökereihez, amelyek lényegét a modern irányzat nyelvére ülteti át.
Portréfestői képességeit a Pierrot című művével is bizonyítja. A comedia dell’arte egyik szereplőjét, a modern pantomimszínész előfutárát ábrázolja az ismert jegyekkel: fehér ruhában, gallérral, nyílt és naiv arckifejezéssel. Luchian tehetsége mind a nagyon jól megrajzolt fizikum, mind a tekintet különös ártatlanságában összpontosuló arckifejezés ábrázolásában megnyilvánul. Hajlékony ecsetvonásokkal körvonalazza a finom fiziognómiát, és saját érzelmeit ülteti át a gyermek képébe. A vörösesbarna háttér, amelyet csak az ecsetvonás modulál, kiemeli a ruhák fehér ragyogását.
A mű a brassói Coleanu doktor gyűjteményének része volt, és a nemzeti kulturális örökség kincs kategóriájába sorolták.
===
Nicolae Tonitza (1886–1940), A verandán, [1923–1925]
Nicolae Tonitza a két világháború közötti művészeti élet rendkívül összetett személyisége volt: kifinomult kolorista festő, grafikus, templomfestő, a plasztikai jelenségek intuitív és nagyon gúnyos kommentátora, hírlapíró és tanár. Munkássága és írásai állandó forrást szolgáltatnak az értelmezésnek, újraértelmezésnek, újragondolásnak és újrafelfedezésnek.
A verandán című festménye a művész által kedvelt témakörnek, a gyermekek és a gyermekkor világának egyik motívumát jeleníti meg: az anyaságot. Utalhat a szűz és a gyermek bibliai témájára, saját megfogalmazásában. Kettejük egységének a jelképét a ruha tiszta, makulátlan kromatikája adja. Ezzel szemben a háttér egy erősen dekoratív, gazdagon zöldellő, élénk táj, amely komplementer kontrasztban áll a tornác tűzpiros oszlopaival.
A gyermekkor univerzumának témáján belül a portré – saját vagy mások gyermekeiről készített –, az anya-gyerek kapcsolat, a különböző hétköznapi helyzetekben megörökített gyermek szimbolikus értékű ábrázolássá vált, ugyanakkor a művésznek számos élményt nyújtott és számos változatot ihletett. A fiatalon felfedezett témához, az ártatlanság világához élete végéig vissza-visszatér, végigjárva a gyermeki érés különböző szakaszait.
A művet Nicolae Tonitza Theodor Pallady mostohalányának, Marie Jeanne-nak (Diamandy) ajándékozta. Marie Jeanne a művészetek szerelmese volt, és apja irányításával kezdte el a gyűjtést. A család vagyona és a műgyűjtemény 1945 után elveszett, azonban e mű azon kevesek közé tartozik, amelyek túlélték az elkobzások első hullámát. Azonban az 1980-as években mégis állami tulajdonba került. A festményt 2008-ban a Bukaresti Városi Múzeum visszaadta Marie Jeanne (Diamandy) örököseinek, 2011 óta pedig a marosvásárhelyi magángyűjtemény részét képezi. (A mű történeti dokumentációja az Artmark aukciósház tulajdonában van.)
A festmény a nemzeti kulturális örökség kincs kategóriájába tartozik.