Munkácsy Mihály (1844–1900) a modern magyar festészet egyik korifeusa. Nagyméretű vászonra festett bibliai jelenetekkel fémjelzett életműve nemzetközileg elismert. Pályája korán felívelt, és munkája értékét még életében felismerték.

Mosónők című festménye ékesen bizonyítja, hogy kis felületek is alkothatnak hatalmas belső teret, amelybe a nagy vászonmérettel összeegyeztethetetlen anyagsűrűség tömörül. A művész nemcsak a nagyméretű, hanem a kisebb vásznat is tökéletesen uralja, az élő anyag nyugtalanságát és a mozgó emberi jelenlétet közvetítő festmény különleges hangulatot kölcsönöz.

A kép egy mindennapos falusi jelenetet örökít meg. A hangsúly centruma a szereplők beillesztése a természeti környezetbe, amelynek az egymásra helyezett gazdag zöld árnyalatok kölcsönöznek érzékiséget. A művészi pontossággal megjelenített táj a festő gyakorlott kezének, de elsősorban veleszületett tehetségének eredménye, frissességét és őszinteségét a kifejezésmód, a formaalkotás és az összkép fríz-szerű elrendezése adja. Az elemek (fák és emberek) elhelyezése nem véletlenszerű, ezek képezik a függőleges regiszterek és köztük álló csoportosulások ritmusát. Az ecsetvonás friss, élénk, nagyon modern és természetes. A vízszinteseket olyan színregiszterek alkotják meg, amelyek a műnek mélységet kölcsönöznek. A zöld árnyalatokat drámai hangsúllyal gazdagítja a barnák és feketék helyenkénti használata, és élénk–kiegészítő hatásként jelenik meg a két piros folt. Az asszonyok által mosott és tisztált vászonneműk érintetlen fehérje és a kivitelezés könnyedsége a témát hétköznapiból elegánssá emeli.